UB 2021 Futóművek

FUTOMUVEK 2021 UB

A mi végreviharmentes, lakodalmasmulatós, cipőotthonhagyós, női megtámadós, szíveslelkes, csodálatos, rekordos 2021-es Ultrabalatonunk.

Ultrabalaton 2021 Futóművek

 

Beszámoló

 

Az elmúlt egy-két év sokak életét megváltoztatta. Volt, aki többet tudott sportolni, és olyan is, aki kevesebbet. Megcincált mindenkit mentálisan, fizikálisan a vírusos élet. Az idei Ultrára részben ennek árnyékában készültünk. Viszonylag nagy csapat vagyunk, így akár reprezentatív minta is lehetnénk a vírus hatásainak vizsgálatához… Egyesek egyáltalán nem változtattak a sportolási szokásaikon, futottak tovább heti három alkalommal. Volt olyan, aki megállt, nem futott, és persze olyan is, aki kifutott a világból J. A nagy bezárás utáni szabad nyár szétspriccelte a társaságot, így igencsak foghíjasan alakultak a futóedzések. Motiváló üzenetek ide, visszaszámlálás oda, a futókedv egyeseknél nem változott, az ősz hirtelen beköszöntött, és vele együtt a verseny rajtja is. Az edzettségi szint átlagolva is max közepes volt. Megvallom, ez az UB nehezebben szerveződött össze, mint a korábbiak. Egészen az utolsó pillanatig nem volt meg a létszám. Visszalépések, sérülések, minden is „tarkította” a végleges szakaszbeosztást. De aztán péntekre összeállt a kép, és szombat délelőtt négy autóval nekivágtunk a balatoni szuper hétvégénknek. A rajt 15.40kor volt, így volt időnk a szokásos közös ebédre Kenesén, a hétvége hivatalos megnyitására, az egymásra hangolódásra. Ebéd után együtt átmentünk Füredre az Annagorába és elrajtoltattuk Tomit, aki szegény minden évben megnyeri a kellemetlen emelkedőket, és szépen meg is futja azokat. Innentől szakaszról szakaszra együtt haladtunk az éppen versenyző csapattagunkkal. Dodi fájó háttal és félig munkából érkezve is szép tempóban teljesítette a dombokkal tarkított szakaszát, majd Laci következett és szintén hullámos terepet futott.

Az évek alatt úgy alakult a rend, hogy mindenki kétszer fut, így összesen kb egy félmaratonnyi táv jut egy emberre. Idén is így terveztük, de Örs, aki beugrott segíteni nekünk, egybe vállalt egy félmaratont Szigligettől. Így a csapat nagy részének adódott pár szabad órája. Keszthelyen, a Tompos étterembe mentünk vacsizni Gyuri javaslatára, amit sose nem felejtünk el neki J! Az ételek finomak, az árak kedvezőek és hogy hogy nem, éppen lakodalmat ültek mellettünk. A DJ annyira jó zenéket játszott, hogy vacsora után egyszerűen muszáj volt táncolnunk. Úgy reppent el három óra, hogy észre se vettük. Táncoltunk, énekeltünk, remekül éreztük magunkat, amit az ifjú pár se bánt (noha az öltözékünk nem volt éppen alkalminak nevezhető…). Meli és Benedek eközben a vártnál jobb tempóban megfutották a szakaszaikat, pedig mindkettejük futócipője otthon maradt… A helyzet szerencsére megoldódott és így át is adták a stafétát a fürgelábú Örsnek. Örs mindenkinek azt állította, hogy  19,8 km-nél három nő megtámadta és elvették tőle a chipet JJJ! Igazából 21, 1-nél járt, és azon a ponton kellett már átadnia a stafétát, csak az órája leállt és eléggé vakon volt. Egyébként totál sötét volt, csak a fejlámpák éles fénye „jött velünk szembe” a checkpointon, így hangosan kérdezgettük minden érkezőtől, hogy „Örs, te vagy az? Mikor végre az egyik világító fej azt válaszolta, hogy igen, egy emberként ugrottunk rá, valóban J! Szürreális lehetett neki tényleg…

A támadás után következett a lányautó. Zsani kezdte, majd szép sorban mindenki megfutotta a magáét. Végre valahára viharmentes volt a csajok futása, se eső, se orbitális szél nem tépázta a menetet. Biciklis kiséret is jutott mindenkinek, így nem maradt senki segítő fény és társaság nélkül a szakaszán. A futáshoz szuper volt az idő a maga 9 celsius fokával, bringázni nedves futóruhában már kevésbé volt melengető J…. de az ülésfűtés az autóban és a kenesei szállás forró zuhanya (hálás köszönet érte Meliéknek) minden fagyott porcikát felmelegített J! 2-3 órára mindenki vízszintesbe tudta tenni magát, ami azért nagyon jó érzés. Volt, aki tudott aludni, volt, aki filmet nézett (ugye), de mindenki tudott erőt gyűjteni az újabb menetre. A második műszakban is a fiúautó kezdett. Lacus persze nem bírta megállni, hogy ne fussa maxra magát  (szakaszának abszolút 5. leggyorsabb teljesítője lett az egész mezőnyből), de Dodi és Tomi is nagyot futottak. Jó volt a csapat, na! Ekkor már fél órával a várt szintidő előtt jártunk. Minden fronton írtam Meliéknek, hogy ébredjenek korábban, jöjjenek korábban a váltópontra, és hála égnek elérte őket az üzenet. A csodás napfelkeltében futott Meli a csodás vadiúj cipőjében, Benedek meg kölcsöncipőben. Innentől már felgyorsultak az események. A szakaszok rövidültek, pörögtünk váltópontról váltópontra. Ismerősökkel is találkoztunk, közös fotók, gyors élménybeszámoló és már mentünk is tovább. Zsani dimbes-dombos-siratós szakaszát brutál módon letolta, de Ildi sarokfájással sem ismert lehetetlent, és hősiesen teljesítette a távját. A stafétát én adtam Áginak, aki egyenletes, nagyon szép teljesítménnyel végigpörgött a szakaszán. Egy emberkét vártuk őt az utolsó váltásnál, ahol Gyuri vette kézbe a chipet. Begyújtotta a rakétákat és nekiindult az utolsó 7,5 km-nek. Mi autókba pattantunk és elmentünk a célba, hogy közösen várjuk a befutót. Akkor realizálódott bennünk, hogy tulajdonképpen meg is lehetne az évek óta áhított 20 órás teljesítés. Eddig minden évben 21 óra alatt teljesítettünk, egyszer 4 percre voltunk tőle, de még sose sikerült a 20:00! Már menet közben is felmerült az esély, belelkesedtünk, majd elengedtük a gondolatot, de a célnál újra számoltunk. Józan számítások szerint Gyurit még jó 5-6 perc múlva vártuk. Dodi azért „fő a biztonság” alapon már lesétált elé, hogy sportszerűen együtt fusson be vele, amikor egyszer csak megjelent az emelkedő alján. Nem hittük el! Néztük az órát és elkezdtünk egy emberként üvölteni, hogy „hajrá Gyuri, toljad, nyomjad, meglehet a 20 óra”!!! …és meglett! 20 óra 00 perc 27 másodperc lett a vége! Hitetlenkedés, taps, ölelkezés, ujjongás, örömmámor, minden is volt!  Gyuri brutál teljesítménnyel behúzta a végét! Képes volt rá, mert végig futotta az évet, fizikailag felkészülten indult neki. Mindenki szíve-lelke, összereje benne volt ebben az idei versenyben.

Ez volt az ötödik UB, amit teljesítettünk. Tapasztaltak vagyunk, tudjuk, mi a dörgés. Felnőttek vagyunk, bár ilyenkor nyomokban feltör belőlünk a gyermek. Nem ez volt a legprímább felkészülésünk; voltunk már edzettebbek, állóképesebbek, fiatalabbak is, de ennyire egy szív, egy lélek talán még sose volt a Csapat. Ami most hiányzott itt-ott állóképességből, az bele lett téve szívből. Erre képes az ember, ha akar valamit, ha összetart, ha vállt vállnak vetve egy célért elindul.

Büszkeség és boldogság van bennem. Ma fáradt vagyok, de végig vigyorogtam a napot. Felelevenednek pillanatok, hangulatok, képek a fejemben, és mosolyognom kellett! Ezek az élmények elkísérnek heteken-hónapokon, sőt éveken keresztül. Szerintem még öreg korunkban is anekdótákat fogunk mesélni unokáinknak futó éveinkről.

Az UB után minden évben beülünk a Víg Molnár étterembe Csopakon egy jó ebédre. Idén is így volt. Nekem mindig megható ez a záróakkord; hulla fáradtan, elgyötörten, de boldogan eszegetünk és felelevenítjük az elmúlt 24 óra eseményeit. Mindig összefoglalom a történteket és megfogadjuk, hogy jövőre újra ugyanitt leszünk. Idén pedig egy új ígéretet is kaptam: Andris, Meli és Benedek középső fia azt mondta, hogy jövőre velünk fut! Ennél szívet melengetőbb „nevezést” még sose kaptam. 

 

Főni

FUTOMUVEK 2021 UB